Blog

ELEGEM LETT AZ ÜZLETBŐL!

A tűzijáték közben született recept


Egy vállalkozónak a mentális fáradtság az igazi ellenfele, sosem a testi. Alkalmazottként a fizikai munka tizedannyira se fárasztott le, mint a mostani életvitelem. Mióta vállakozó vagyok, idegenné vált az unalomérzet, hiszen mindig akad tennivaló. Sokkal boldogabb vagyok így, mert folyamatosan alkotok, és látom az eredményét, és meg tudom élni ezeket a pillanatokat. Minőségibben telik az idő, mert közvetlenül magamért dolgozok, nem egy sznob főnökért, nem egy külföldre terméket gyártó nagyvállalatért, aminek még lehet, hogy az üzletpolitikájával sem értek egyet. 

Egy most készülő szegedi szakácskönyv írói kértek fel, hogy találjak ki egy új szendvicset, amit a könyv legelején közölnek majd. Ez lett az új lecsós szendvics, amin augusztus 20-án agyaltam, és az ünnepi tűzijáték közben bökdöstem a haveromat: ,,Te figyu már: bacon vagy szalámi legyen rajta?”

Két napot töltöttem a Balatonon, és életemben először tehettem meg, hogy nem telefonáltam, nem a munkára fókuszáltam. Persze nem tudtam teljes békességben ázni a vízben és koktélozni, furdalt a lelkiismeret, hogy nem törődök 48 óráig a cégemmel. Nincs mese, rá kell kényszeríteni magadat, hogy tarts időnként szünetet.


Ami bevált: sorozat + kutyasétáltatás


Átlagosan napi 6-7 órát szoktam aludni. Reggel 7 és 8 óra között ébredek, erre állt be a bioritmusom. Nehezen tudok kikapcsolni, folyamatosan pörög az agyam, nehezen teszem le a munkát. 

Akármennyit pihenhetsz, zéró értelme van, ha mellette nincs olyan tevékenység, ami segít letenni a munkát, és levezetni a stresszt. Keress valami új hobbit, ami feltölt! Nálam a sorozatnézés és a sétálás a kutyámmal az, ami bevált. Az ingerszegény, békés időtöltést keresem, mert egész nap emberek között, hatalmas hajtásban tolom a szekeret. 

Ha csak lefekszem az ágyba, ugyanúgy gondolkozok, és pörög az agyam, mint ötven mókuskerék egyszerre. 


Elment a kedvem a Pipitől


Amikor megnyitottam az első üzletet Újszegeden, az első két évet mocskosul meghúztam. Nem volt szociális életem, sehova nem jártam el, kizárólag az üzlettel foglalkoztam. Hiába voltam boldog azért, mert napról-napra láttam, hogyan válik valóra az álmom, a szervezetem megelégelte, és jelzett, hogy itt az idő megnyomni a “pause” gombot. Ez egy olyan holtpont volt, amikor bevallom, utáltam dolgozni, elment a kedvem a saját üzletemtől, be sem akartam menni a Pipitérbe, mert túlmentem egy határon. Az ilyen holtpont vállalkozóként természetes, amikor a motivációdnak lőttek, a munkakedved a béka szebbik fele alatt van. Ebbe egyszer szinte mindenki beleszalad, de utána muszáj megtanulni kikapcsolni, mert a sokadik kiégésbe belebukhat a bizniszed. Nem kell kétségbeesni, ha padlót fogsz, ahogy a mondás is tartja: egyszer fent, egyszer lent. A pihenés, stresszoldás ugyanúgy befektetés, ami kell a sikeres üzlethez. Ha pedig feltöltődtél, és készen állsz rá, irány meghódítani a világot, kolléga! 


Puszipacsipá kedveskéim!

Szabó Tibor


A Pipitér&Pipipont üzletvezetője, tulajdonosa

Ha szeretnétek még olvasni rólunk, nyomjatok egy tetsziket egy sorral lejjebb!

Megtekintések száma: 888
2019-09-02 19:44:55